Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

Lehetőségek koldus paradicsoma, ÉMILE ZOLA: HÖLGYEK ÖRÖME

Pépét kézen fogva vezette, Jean utána ment; mindhármukat megviselte az utazás, s most riadtan, hontalanul bandukoltak ebben az óriási Párizsban, bámulták a magas házakat, és minden utcasarkon a Michodière utca után kérdezősködtek, ahol Baudu nagybátyjuk lakott. Mikor végre kiértek a Gaillon térre, a fiatal leány meglepetten torpant meg.

S csak álltak egymáshoz húzódva, talpig feketében, az apjukért viselt régi gyászruhában. A lány fejletlen volt húsz esztendejéhez képest, külseje szegényes, kezében kis csomag; a másik oldalon ötesztendős kisöccse akaszkodott a karjára, mögötte meg a nagyfiú állt ragyogó, büszke tizenhat esztendejével, karját lóbálva.

A Michodière utca és az Új Szent Ágoston utca sarkán egy divatáruház volt, melynek kirakatai eleven színekkel tündököltek a szelíd, sápadt októberi napon. Szent Rókus templomában nyolcat lehetőségek koldus paradicsoma az óra, a gyalogjárókon még csak a reggeli Párizs sürgött-forgott: irodájukba siető hivatalnokok és bevásárló háziasszonyok. Az ajtó előtt két kereskedősegéd, kettős létrán állva, éppen gyapjúholmit aggatott föl, az Új Szent Ágoston utcai kirakatban pedig egy lehetőségek koldus paradicsoma segéd térdelt az utcának háttal, s gondosan redőkbe szedett egy kék selyemdarabot.

Az lehetőségek koldus paradicsoma, melyben vevők nem voltak még, s a személyzet is alighogy megérkezett, úgy zümmögött odabenn, mint az ébredező méhkas. A tied nem volt ilyen szép.

Az ajánlat érvényessége lejárt, ezért már nem érhető el.

Denise megrázta a fejét. Két esztendőt töltött ott Cornaille-nál, a város legelső divatárusánál; és most, hogy váratlanul megpillantotta ezt az üzletet, ezt a mérhetetlennek tetsző házat, szíven ütötte valami; megállt, nyugtalanul, kíváncsian, mindenről megfeledkezve.

Az épületnek a Gaillon térre néző levágott sarkán a magas üvegkapu fölért a félemeletig, bonyolult, aranyozással megrakott díszítések között. Két allegorikus alak, két nevető, meztelen mellű, hátradűlő nő tartotta kezében a cég nevét: "Hölgyek Öröme. Végtelennek látszott ez a sor, összefutó távlatával, a földszinti kirakatokkal s a félemelet tükörablakaival, melyek mögött az üzlethelyiségek egész belső életét látni lehetett.

Odafönn egy selyembe lehetőségek koldus paradicsoma kisasszony ceruzát hegyezett, mellette meg két másik bársony köpenyeket bontogatott ki. A megnyerő mosolyú, jóképű kamasznak már akadt valami robot tanácsadó bináris opciókhoz is odalent Valognes-ban.

Ide aztán be is megy a nép, az biztos! Hanem Denise elmerülten állt a főbejárat kirakata előtt. Itt, az utca kellős közepén tornyosultak az olcsóbbnál olcsóbb áruk, szinte elöntötték a járdát, a kapuban kísértő alkalmi vételek megállították az arra járó női vevőket.

Már odafönn elkezdődött: gyapjúszövetek, posztók, merinó, seviot, flanell hullott alá a félemeletről, zászlóként lobogva; közömbös színeiket, a palaszürkét, tengerkéket, olajzöldet élesen szakították meg a fehér árcédulák. Oldalt, a küszöböt körülvéve, hosszú prémek függöttek, ruhaszegélynek lehetőségek koldus paradicsoma keskeny szalagok, a szürke mókusbundák finom hamuszíne, a hattyúprémek tiszta hava, a hamis hermelin és a hamis nyusztprém nyúlszőrei.

Lent meg, a polcos szekrényekben, az asztalokon, a szövetmaradékok halmai között hallatlan bőségben hevertek a jóformán ingyen adott kötöttáruk, a kötött gyapjúkesztyűk és kendők, főkötők, mellények; egész téli kirakat, tarka mintás, csíkos, vérző vörös foltos szövetekből. Denise látott egy negyvenöt centime-os skótkockás kendőt, egyfrankos amerikai nerc-szalagokat és öt sou-s ujjatlan kesztyűket.

Óriási vásári kirakodás volt ez; a dugig tömött üzlet valósággal ontotta fölöslegét az utcára.

példa szerződés opcióra

Baudu bácsiról megfeledkeztek. Maga Pépé is, aki a világért el nem engedte volna a nénje kezét, nagy szemet meresztett. Egy kocsi mindhármukat arra kényszerítette, hogy elmozduljanak a tér közepéről; gépiesen befordultak az Új Szent Ágoston utcába, a tükörablakok mellett haladtak tovább, és minduntalan megálltak minden kirakat előtt. Mindjárt az elején lenyűgözte őket egy kirakat bonyolult elrendezése: fenn a ferdén egymásnak döntött esernyők mintha valami parasztkunyhó tetejét alkották volna; odalenn függönyrúdra akasztott selyemharisnyák mutogatták a lábikrák gömbölyödő vonalait, egyik-másik rózsabokrétákkal megtűzdelve, a többi számtalan árnyalatban: fekete azsúros harisnyák, hímzett szegélyű pirosak, hússzínűek, melyeknek selymes szemecskéi oly lágyak voltak, mint egy szőke nő bőre; végül a kirakat állványának vásznán kesztyűk voltak szimmetrikusan elszórva, kinyújtott ujjakkal, bizánci madonnákra emlékeztető szűk tenyérrel, a még nem viselt asszonyi rongyok merev és kamaszos bájával.

De főképpen az utolsó kirakat kötötte le a figyelmüket Selyemszatén- bársonykiállítás tárta elébük gyöngéd és vibráló skálában a virágok legfinomabb elvárási lehetőség legfölül mélyfekete és aludttej-fehér bársony, lejjebb rózsaszín és kék szatén éles törésekkel, végtelen finomságú árnyalatokba halványulón; még lejjebb selymek pompáztak a szivárvány minden színében, tojáshéj alakban redőkbe rendezett kelmék, mintha feszes derékra fodrozták volna őket, megelevenedtek a segédek ügyes ujjai alatt; s a kirakatnak minden motívuma, lehetőségek koldus paradicsoma színes zenei frázisa között halk kíséretként futott végig egy könnyű, krémszínű, habos foulard-szalag.

  • CSAK1NAP — 24 órás akciós ajánlatok, minden nap!
  • Я думаю, - сказал он, - что лишь по чистой случайности подобная ситуация никогда не возникала ранее.

Itt, a kirakat két végén, találkozott óriási oszlopokban az a kétféle selyem, mely a cég kizárólagos tulajdona volt: a "Párizs Öröme" és az "Aranybőr"; e különlegességek nemsokára tűzbe hozzák az egész divatáru-kereskedelmet. Jean unatkozni kezdett. Megállított egy járókelőt. Mikor megmutatták neki - az első utca volt jobbra - mind a hárman visszafordultak, megkerülve az áruházat.

Petőfi Népe, Tá­volabb tőle. Arcukon fi­gyelem, szemükben kiváncsi ér­deklődés.

De amint Denise betért az utcába, újra megállította egy kirakat, ahol női konfekcióárut lehetett látni. Cornaille-nál, Valognes-ban, ő is a konfekcióval foglalkozott, de ilyesmit sohasem látott még, s a csudálkozástól most szinte földbe gyökerezett a lába.

Arany Jбnos

A háttérben nagy bruges-i csipkeszegély az ára igen tekintélyes volt szélesített ki egy kibontott szárnyú, vörös-fehér oltárterítőt; alençoni csipkefodrok voltak odavetve füzérben, melléje teli marokkal szórták a szebbnél szebb csipkéket, a malines-i, brüsszeli rátéteket, a velencei csipkéket, fehéren, mint a frissen hullott hó.

Jobbra és balra sötét oszlopokat alkottak a posztóvégek, melyek még mélyebbnek tüntették föl e messzeségbe vesző szentélyt. És itt volt a készáru, az asszonyi bájak kultuszának emelt kápolnában: középen egy különleges darab, egy ezüstrókaprémes bársonyköpeny, mellette szürke mókusprémmel bélelt selyem körgallér, másik oldalt kakastollal szegett posztó felöltő, végül báli gallérok, fehér kasmírból, fehér matlaszéból, hattyúprémmel vagy hernyóselyemmel szegve.

Ki lehetett itt elégíteni minden szeszélyt, a huszonkilenc frankos báli galléroktól kezdve a bársonyköpenyig, melyre ezernyolcszáz frank volt ráírva. A próbabábuk gömbölyű mellén megfeszült a szövet, az erős csípők hangsúlyozták a derék karcsúságát, lehetőségek koldus paradicsoma hiányzó fejet nagy cédula helyettesítette, mely tűvel volt ráerősítve a gallér piros flanelljára; a kirakat két oldalán ügyesen elhelyezett tükrök verték vissza és sokszorozták meg végtelenül ezt a képet, benépesítve az utcát ezekkel az eladó szépasszonyokkal, akik nagybetűs árcédulát viseltek a fejük helyén.

Most egyszerre ő állt meg mozdulatlanul, tátott szájjal.

Gyermek- йs ifjъkora

Elpirult gyönyörűségében lehetőségek koldus paradicsoma felcicomázott nők láttán. Lányos szépség volt, mintha csak nővérétől lopta lehetőségek koldus paradicsoma el lehetőségek koldus paradicsoma szépségét, ragyogó bőr, vöröses göndör haj, gyöngédségtől nedves ajkak és szemek.

Amint csodálkozva állt ott, a hosszú arcú, nagy szájú, világos hajú, máris kissé fakó arcú Denise még vékonyabbnak látszott mellette. Pépé, aki szintén szőke volt, gyermekien szőke, még jobban odabújt a nénjéhez, mintha valami nyugtalan szükségét érezte volna a dédelgetésnek, annyira megzavarták és elbűvölték a kirakatbeli szép dámák. Oly különös és oly bájos volt ez a szegényes gyászruhába öltözött három szőkeség, ott a gyalogjárón: ez a szomorú leány a csinos gyerek és a jól megtermett kamasz között, hogy a járókelők mosolyogva fordultak meg utánuk.

Kis ideje egy fehér hajú, nagy sárga arcú, kövér ember nézte őket az utca másik oldaláról, egy bolt küszöbén állva. Véres szemmel, összeszorított szájjal állt ott, haragosan nézte a "Hölgyek Öröme" kirakatait, s hogy megpillantotta a lányt és fivéreit, végképp kijött a sodrából. Mi az ördögöt bámul ez a három fajankó azon a szemfényvesztő parádén? Fölemelték a fejüket és visszafordultak. Éppen a szemük előtt, a kövér ember fölött láttak egy zöld cégtáblát, melynek sárga betűi kifakultak az esőben: Tartós Posztó, Szövetek és Flanellek, Baudu, Hauchecorne Utóda.

A házat régi, rozsdaszínű festés borította, egészen laposnak látszott a szomszédos, Lehetőségek koldus paradicsoma. Lajos korabeli nagy paloták között, csak három ablaka nyílt az utcára; s ezeket a négyszögletes, zsalugáter nélküli ablakokat csupán vasrács díszítette, két keresztbe tett rúd.

Kereskedési robotok vásárlása azonban, kinek a szeme még tele volt a "Hölgyek Öröme" fényes kirakataival, e sivár környezetben is meglepte a földszinti bolt: mennyezete nyomott, fölötte egy igen alacsony félemelet, félhold alakú börtönablakokkal.

A cégtáblával azonos színű palackzöld fakeret, melyet az idő okker- és bitumenárnyalatúra fakított, jobb- és baloldalt két mély, fekete, poros kirakatot körített, ahol alig lehetett megkülönböztetni az egymásra halmozott szövetvégeket. A nyitott ajtó mintha csak egy pince nedves sötétségébe nyílt volna. De mind a hárman megzavarodtak, félénkség fogta el őket.

Mikor meghalt az apjuk, ugyanabban a lázban, mely egy hónappal előbb anyjukat is elragadta, Baudu bácsi ennek a kettős gyásznak lelki felindulásában azt írta ugyan az unokahúgának, hogy nála mindig akad számára hely, ha szerencsét akar próbálni Párizsban; de ez a levél már több mint egy évvel ezelőtt kelt, s a leány most már bánta, hogy így távozott Valognes-ból, hirtelen elhatározással, anélkül, hogy a nagybátyját értesítette volna.

Az nem ismerte őket, mert a lábát sem tette be a városba, amióta egészen fiatalon eltávozott onnét, hogy mint segéd belépjen Hauchecorne posztókereskedőhöz, akinek végül elvette a leányát. Denise erősen elpirult, és azt hebegte: - Ó, de jó Én vagyok Denise, ez itt Jean, ez meg Pépé Látja, eljöttünk, bácsi. Baudun meglátszott az elképedés.

Spielberg: A szeretet erősebb a gyűlöletnél

Nagy, vörös szemei nyugtalanul jártak sárga ábrázatában, lassú szavai összezavarodtak. Nyilván ezer mérföldnyire járt ettől a családtól, mely most egyszerre a nyakába szakadt. Mért nincsenek Valognes-ban? Denise szelíd, kissé reszkető hangján magyarázkodni kezdett.

Apjuk halála után, aki utolsó fillérét is ráköltötte kelmefestő üzemére, ő maradt a két gyermek anyja. Amit Cornaille-nál keresett, nem volt elég, hogy mind a hármukat eltartsa. Jean dolgozott ugyan egy műasztalosnál, aki régi bútorokat állított helyre, de egy fillért sem kapott tőle. Hanem azért megszerette az ócskaságokat, alakokat faragott ki fából; sőt egyszer, mikor egy darabka elefántcsontra akadt, mulatságból csinált egy fejet, amit egy arra járó úr meglátott; és ez az úr vette rá őket, hogy hagyják ott Valognes-t, mert helyet talált Párizsban Jeannak egy elefántcsontművésznél.

Mészöly Miklós alkotói paradicsoma

Nem fizetek érte, lakást és ellátást kap Hát azt gondoltam, hogy Pépé meg én, mi csak elleszünk valahogy. Itt se lehetünk szerencsétlenebbek, mint Valognes-ban. Elhallgatta azonban, hogy Jeannak gáláns kalandja volt - egy városukbeli nemes leánykához intézett levelek, falon át váltott csókok - s hogy a kipattant botrány késztette elutazásra; főképpen azért kísérte Párizsba öccsét, hogy őrködjék fölötte, mert anyjaként aggódott e szép és vidám, nagy gyermekért, akit minden asszony imádott.

Baudu bácsi még mindig nem ocsúdott lehetőségek koldus paradicsoma. Újra kezdte a kérdezősködést. De amint meghallotta, hogyan beszél Denise a testvéreiről, tegezni kezdte. Én azt hittem, volt még valamije. Ó, hányszor tanácsoltam neki a leveleimben, hogy ne vegye át azt a festőüzemet! Jószívű ember volt, de nem volt két garas ára esze Neked meg nyakadon maradtak ezek a legények, s el kell tartanod őket. Epés arca földerült, szeme már nem volt olyan véres, mint amikor a "Hölgyek Örömé"-t nézegette.

Hirtelen észrevette, hogy elállja az ajtót. Gyertek be, az jobb lesz, mintha szájatokat tátjátok mindenféle ostobaságok előtt.

  • Petőfi Népe, március ( évfolyam, szám) | Könyvtár | Hungaricana
  • Bezárás A Kosárban lévő termékhez adjam hozzá?

És még egy haragos grimaszt vágva a szemközt levő kirakatokra, utat engedett a gyermekeknek; elsőnek ment be a boltba, szólítva a feleségét meg a leányát: - Elisabeth, Geneviève, gyertek, vendégetek érkezett. Hanem Denise meg a két fiú habozva lépett be a bolt hogyan lehet pénzt keresni a fogadással 13 évesen. A napfényes utca elvakította őket, meregették a szemüket, mint egy ismeretlen barlang küszöbén, tapogatták lábukkal a földet, ösztönszerűen félve valami alattomos lépcsőtől.

Ez a határozatlan félelem még közelebb hozta őket egymáshoz, még erősebben összebújtak.

A kicsi szorosan odasimult a leányhoz, a nagy a nyomában lehetőségek koldus paradicsoma - így vonultak be mosolygó és nyugtalan bájjal. A reggeli napfény erősen kiemelte gyászruhájuk fekete körvonalát, a ferdén eső sugarak megaranyozták szőke hajukat.

Néhány rövid mondattal tájékoztatta feleségét és lányát. Bauduné vérszegény, vézna asszony volt, s egészen fehér: fehér a haja, fehér a szeme, fehér az ajka, Geneviève, akin még jobban meglátszott az anyja elkorcsosodása, olyan törékeny és színtelen volt, mint egy sötét pincében kicsírázott növény. De pompás fekete haja, melynek sűrű nehéz fonatát mintha valami csoda sarjasztotta volna ki ebből a csenevész testből, szomorú bájjal ruházta fel.

Leültették Denise-t egy pult mögött. Pépé tüstént felmászott a nénje térdére.

robot kereskedési tőzsde

Jean pedig egy fafaragáshoz támaszkodva, mellé állott. Megnyugodva nézegették a boltot, szemük hozzászokott a sötétséghez. Most már látták alacsony, füstös mennyezetét, fényesre kopott tölgyfa pultjait, erős vasalású ódon polcait. A sötét árukötegek egészen a gerendákig tornyozódtak. A szövet és a festék szagát, ezt a kesernyés vegyszerszagot mintha megtízszerezte volna a padló nedvessége.

Hátul két segéd meg egy kisasszony rendezgette a fehér flanellvégeket. És mert Geneviève ránézett arra a kis csomagra, amit lerakott a földre, hozzátette: - A málhánkat otthagytam. Elpirult, érezte, hogy nem lehet csak úgy beállítani egy családhoz.

Már a vasúti kocsiban, mielőtt a vonat elhagyta Valognes-t, megbánta az egészet. Ezért is hagyta megérkezésekor a pályaudvaron a málhát, és reggeliztette meg a gyerekeket.

Igaz, hogy írtam neked, de annak már egy éve, és látod, szegénykém, az utolsó évben nem ment valami jól az üzlet Elhallgatott, fojtogatta az izgalom, melyet nem akart elárulni. Felesége és leánya megadó lehetőségek koldus paradicsoma sütötte le a szemét.

A koncentrációs tábor parancsnokát Ralph Fiennes alakította a filmben.

Csakhogy a személyzetemet csökkentettem, már csak három emberem van, s nemigen jött el az ideje, hogy negyediket alkalmazzak. Egyszóval nem tudlak felfogadni, mint ahogy felajánlottam, édes leányom.

opció segítség

Denise elfogódva, sápadtan hallgatta. Baudu még hozzátette a nagyobb nyomaték kedvéért: - Nem érne az semmit, se neked, se nekünk. Bauduék nem voltak rossz emberek. De mindig panaszkodtak, hogy nincs szerencséjük. Mikor jól ment az üzletük, öt fiút kellett nevelniök, s ezek közül három húszesztendős korában halt lehetőségek koldus paradicsoma a negyedik rossz útra tért, s az ötödik nemrég ment el Mexikóba, mint kapitány.

Csak Geneviève maradt velük.

A szalontai nуtбrius

A család igen sokba került, és Baudu végképpen tönkretette magát, mikor Rambouillet-ban, az apósa szűkebb hazájában egy bolond nagy házat vásárolt. Fel is gyűlt a keserűség a betegesen becsületes öreg kereskedőben. Mikor apád haláláról értesültem - az ördögbe is! De te csak beállítasz, azt se mondod, eb vagy kutya! Ez nagyon kellemetlen. Hangosan beszélt, kiadta a mérgét. Felesége és lánya egyre csak a földet nézték, mint engedelmes teremtések, akik soha semmibe se mertek beleavatkozni.

Válasszon az alábbi lehetőségek közül:

Eközben Jean sápadtan állott, Denise pedig kebléhez szorította a halálra rémült Pépét. Két kövér könnycsepp hullott a szeméből. Baudu egyszerre elhallgatott. Zavart csönd támadt.